"Most is hallom e dalt…"
Ez volt a mottója a 2023. április 26-án Szegeden rendezett Petőfi estnek, amit két kulturális egyesület közösen szervezett meg a költő születésének 200. évfordulója tiszteletére.
A meghívott előadók délvidéki művészek voltak. Kónya Sándor megzenésített Petőfi verseket adott elő úgy, hogy a zeneszerzőket is bemutatta vetítéssel kísért előadásában. Jaksa Dominika és Kónya Lívia Petőfi-verseket szavaltak, s mindezeket sok újdonságot tartalmazó összekötő szöveggel látták el.
Szokatlan volt az est résztvevőit köszöntő Dr. Horváth István Károlyné, az "Ötágú síp" Kulturális Egyesület elnökének mondanivalója is. Felhívta a figyelmet arra, hogy a plakáton és a meghívókon látható Petőfi szobor keze a "Szülőföldemen" című vers első szakaszának egyik sorára mutat: "Ez a város születésem helye". A vers alá a következőket írta a költő: "Félegyháza, 1848. július 6-8".
Ő tehát ezt a várost tartotta szülővárosának, s egy másik alkalommal is - esküvőjén - szintén ezt tüntette fel születési helyének. A hosszú évtizedekig tartó vita - az "évszázados Petőfi-per" - végül nyugvópontra jutott, de nem zárult le, s talán sohasem fog lezárulni. Az elhúzódó kemény viták végül Kiskőrös javára dőltek el a több város által is folytatott "harcban". Így most is ezt a várost tartja a közvélemény a költő szülővárosának. Egy dolog kétségtelen: itt keresztelték meg. De a keresztelés és a születés helyszíne nem mindig esik egybe.
Mi vonzotta Petőfit Félegyházához, miért tartotta magát a város szülöttének? Itt élt szüleivel 1824-től 1830-ig, itt tanult meg járni, itt tanult meg beszélni, itt játszott a pajtásaival, itt "lovagolt fűzfasípot fújva" "szilaj nádparipán", s dajkája itt altatta a megfáradt lovast a cserebogár-dallal. Szép, boldog gyermekkora volt Félegyházán - a vers erről tanúskodik. De vonzotta őt az a szellem is, ami erre a városra jellemző volt. Bizonyára tudott a kunok és jászok sajátos történelméről, többek közt a redempcióról. Ugyanis Lipót császár 500 000 rajnai forintért eladta a kun és jász kapitányság lakóit a Német Lovagrendnek, ami jobbágysorba kerülést jelentett. Sem a kunok, sem a jászok soha nem voltak földesúri függésben, ők a nádorhoz tartoztak közvetlenül, s a nádoron keresztül a királyi udvarhoz. Katona-nemesek voltak, mint a székelyek. Az indoklás az volt, hogy a török ellenes hadjárat sokba került, kiürült a kincstár, kölcsönöket kellett fölvenni - többek között a Német Lovagrendtől is. Pár évtized leforgása alatt összegyűjtötték a pénzt és visszavásárolták a szabadságukat a kunok és a jászok is. Konok, makacs, egyenes gerincű emberekről van szó, akik a szabadságért a legnagyobb áldozatot is képesek meghozni. Ez a szellem lehetett a másik komoly vonzerő Petőfi számára, aki hasonló tulajdonságokkal rendelkezett.
Így nem tarthatjuk igazságtalan döntésnek azt, hogy az első világháború alatt Segesvárról Budapestre menekített szobor végül Félegyházára került. Ideiglenesen, de sajnos a körülmények nem tették lehetővé, hogy visszakerüljön eredeti helyére. Az egyik legszebb Petőfi szoborról van szó, s a félegyháziak csak 1990 után ajándékoztak Erdélynek egy Petőfi szobrot, kárpótlásul a hozzájuk került szobor helyett. Ezt a műalkotást Fehéregyházán állították fel. Ahogy Petőfi ragaszkodott a városhoz, úgy ragaszkodtak/ragaszkodnak a Félegyháziak a költő szobrának jelenlétéhez. Nem adták vissza - bár felmerült ennek is a lehetősége -, inkább egy másik szobrot készíttettek. 1922-ben, amikor a város határához ért a szobrot szállító alkalmatosság, megkondultak a harangok, s zengtek, amíg a főtérre nem ért a szobor. Úgy érezték, mintha maga a költő jött volna vissza.
Ezt a gesztust nemrég megismételték, amikor a restaurátor-műhelyből szállították vissza a felújított alkotást a helyére. Ugyanúgy zúgtak a harangok, s ünneplőbe öltözött lakók kísérték a főtérre. A város is hűséges a fiához, élteti emlékét, ünnepli évfordulóit, minden oktatási intézmény tanítja a gyermekeit - az óvodásoktól a gimnazistákig - Petőfi tiszteletére, szeretetére, költészetének ismeretére. A magyar költészet egének egyik legfényesebb csillagáról elmondhatják, hogy az ő városukat tartotta szülővárosának!
A nagy létszámú közönség megtöltötte a Katolikus Ház auláját. Emelkedett hangulatukban sokan együtt énekeltek Kónya Sándorral, s a végén vastapssal köszönték meg a szereplők produkcióját.
Sok rendezvényünket kísérte lelkes tapsvihar, de vastaps csak most volt! Ezt Petőfi Sándornak is köszönhetjük 200 évvel születése után.
Dr. Horváth István Károlyné, elnök
"Ötágú síp" Kulturális Egyesület, Szeged
Fenti beszámoló megjelent az ÁTALVETŐ c. folyóirat 32. évf. 126. számának 2-3. oldalán is.
Sajtóvisszhang:
https://felegyhazikozlony.eu/hirek/27583/petofi-est-szegeden