X. Szögedi nemzet találkozó
Meghívó
Az "Ötágú síp" Kulturális Egyesület
meghívja Önt és kedves családját a
X."Szögedi Nemzet"
találkozóra
Időpont: 2020 október 17
Helyszín: a Szegedi Alsóvárosi Ferences Templom és Rendezvényház
Programok:
9,00 - 9,40 : Mise a Szögedi Nemzetért az Alsóvárosi templomban.
A misét celebrálja Gyulay Endre Szeged-Csanádi egyházmegye nyugalmazott püspöke.
9,40 - 10,00 : Gyülekezés a Ferences Rendház Rendezvényközpontjában , regisztráció, büfé-szolgáltatás
10,00 - 10,10 : Köszöntő a vendégek tiszteletére : Fábri Géza és Fábri-Ivanovics Tünde a Népzenei Kamaraműhely tanárai és tanítványaik
10,10 - 10, 50 : Dr. Zombori István (történész, Szeged) : "Szeged, Magyarország fővárosa, 1919" című előadása
10,50 - 11,25 : Szabó István (történész, Erdély ) : "Nagyban és kicsiben : 100 év román politika és Nagyvarjas" című előadása hangzik el.
11,25 - 11, 35 : Zene, ének : Népzenei Kamaraműhely
11,35 - 11, 45 : Szünet, büfészolgáltatás
11,45 - 12,20 : Dr. Szőke Anna (néprajzkutató, a Kiss Lajos Néprajzi Társaság elnöke, Délvidék ) : "Kálmány Lajos vajdasági emlékezete" Könyvbemutató és beszélgetés a szerzővel. Beszélgető-partner Fehér Viktor ( néprajzkutató, Délvidék ).
12, 20 - 12, 45 : " Ne szegezzük a földre tekintetünket - beszéljünk róla" Kisimre Ferenc írását Szombathelyi Nóra olvassa fel, majd beszélgetés következik a szerzővel, aki ezzel az írásával pályázaton indult és nyert.
12, 45 – 13,00 : Zene, ének : Népzenei Kamaraműhely ; Kónya Sándor 2 dallal és Kónya Lívia egy Cs. Simon István vers elmondásával zárják a délelőtti programot.
13,00 – 14,00 : Ebéd a Kolostor ebédlőjében
14,00 – 15,00 : Tervezés, beszélgetés, a 2021-es programmal kapcsolatos ötletek megtárgyalása.
A vendégek számára maszkokat és kézfertőtlenítőket biztosítunk.
Az útiköltséghez hozzájárulunk, de jelezni kell, ha erre valaki igényt tart.
A rendezvény megtartására 10. alkalommal kerül sor, s ez egybeesik az Egyesület megalakulásának 25. évfordulójával.
1620 – 2020
Zrínyi emlékév
Zrínyi Miklós
Támogatóink:
Beharangozó :
http://szegedtourism.hu/hu/esemeny/x-szogedi-nemzet-talalkozo/
Beszámoló :
Ezúttal is a szegedi alsóvárosi ferences templom és kolostor adott otthont az Ötágú Síp Kulturális Egyesület évente tartott Szögedi nemzet találkozójának. Most különleges alkalom volt: immár 10. alkalommal gyűltek egybe a "nemzetesek" (azoknak a leszármazottai, akik a törökök kivonulása után erről a helyről, ennek a templomnak a harangzúgása mellett indultak a délvidéki, az erdélyi és Partium-i, Békés megyei, valamint a délvidéki üres falvakba, hogy ott dohány- és paprikatermesztéssel foglalkozzanak). S az egyesület is most volt 25 éves...A nehéz körülmények dacára sokan jöttek el ferencesekhez - Udvarszállástól Egyházaskéren keresztül Nagyvarjasig és más településekig. Sokan már ismerősként, barátként, de nem túlozunk, ha azt mondjuk, szinte testvérként üdvözölték egymást. Nagyon szép és tartalmas napot töltöttek együtt, komoly történelmi és helytörténeti előadások, szavalatok, ének- és zeneszámok tették emlékezetessé az október 17-i találkozót.
(Kisimre Ferenc)
Kónya Lívia (Csóka) lenyűgöző előadásában megismert vers:
Csanády János:
A PUSZTA SZÉLINÉL
Törd meg az éji csendet. Ismered
a puszták hallgatását. Duzzad a
termékeny szavaktól, de csak búzatáblák,
gyümölcsösök gazdag termése pattan
ki ajkai közül. Most vége van,
kapuit zárja a nyár. Kerítések,
drótok átszakadva: az első hó
itt csak avart talál már, s nyulak
merészkednek a fagyott humuszon
csendesen kopogva a fák
tövéhez. Ó, szabad lélek! Nyisd,
feszítsd ki a csend rozsdás fogsorát,
hogy a pusztai szél kedvére orgonáljon
csont-sípjai között! Szólj,
ha nem is tudod, mit zeng el majd a szó!
Beszéld el gyermekkorodat, hogy itt
voltál gyermek, hogy itt leheltél
fagyos körmeidre, melyeket
kékszínű szél fújt, belehelt tél;
amikor kemény éjszakákban
az irgalmatlanul szikrázó csillagokra
bizalommal felmosolyogtál.
Bátyáid, faluvég garabonciásai,
Toldi Miklós unokái nyarak zsarátnokán:
karjukba kaptak utcaszéleken,
nyakukba vettek, s vállukon
felnőtt izmok feszültek az
irgalmatlanul szikrázó csillagokra;
beszéld el a föld hetedik csodáját,
Hellasz oszlopain mint lovagoltál
kis gyermekként Pannóniában,
s mit súgott füledbe Fülöphegy
fekete fürtjei közt a nyári szél.
Itt acélozták romló szemedet
a messzeségek. Itt nevelték testvéreidet
a nagyanyák, s pajtásaid,
a fészekringató fák. Iskolapadok
faragásod nyomát itt őrizték meg,
s adták tovább. Ó, itt
lehelte mézes illatát
az akácvirág; s a rózsa
nővéreid mosolyát
itt illatozta. Dűlőutak porába
itt hullatta aranykalászú róna
a sárga búzafejeket.
S első szavaid – miket
acélba vésett emlékezeted –
itt születtek, hogy majdan
tengermélyből kimentett
domborművei lehessenek
elpusztíthatatlan szívednek.
Mert ó, a régészet csodái
sohasem hiábavalók.
Iszapos bronzok, törött korsók
tapintása hitelesíti:
éltünk, voltunk itt – emberek!
S szerettünk élni! Úgy szerettünk,
mintha ez-áron nyerhetnénk el
az örökéletet. Zsoltárok zengenek:
gyermekkori fehér templom-falak,
fekete öregek, borotvált, fehér-inges
férfiak vasárnapi hierarchiája.
Hetenként – egyszer – gyülekezet
a közösségi lelkigyakorlatra,
aztán: „Irány a frontra!” – vagy:
futballpálya, kocsma, kártya!
Öröklét apróra vágva, az órák
filléreire bontva. S a szenvedélyek
harcterein rettenetesebb csatákat
láttál, éltél te, mint a híres
Waterloo szuronytengerében
a Császár gárdakapitánya!
Anyánk – akár a föld, tűzvészek,
viharok, pusztító jégverések
alatt kapaszkodott a napba;
napsugárból gyúrt kenyeret
szeletelt asztalunkra, mindig újra
kifésülte kócos hajunkat
ruhát varázsló, súlyos ujja.
A körbeforgó messzeségek
suhogva porzó útjain
meg-megpihent a fák alatt.
Kukorica-sorok közt lépdel,
krumplivirágok fehér pettyei
néznek arcába, kontyára tűz a nap;
nehéz ruhákat forgat, konyha gőze
takarja – őz szemét a köd –,
kapu koppan, vízért szalad,
pörög a súlyos kút-kerék,
sikong a vas. S a föld,
mérve, mint évezredek óta,
és a még jeltelen idők
előtt – mérve és kiszabva az időt:
forog a föld, mint óriás kerék,
kihúzva életünk vizét,
kerekezve megbonthatatlan, bűvös
körben, melyet átlépni nem lehet;
kikerítve a napokat, az éveket,
az életet, az emberöltőt. –
Forog a föld, sikong a vaskerék.
Itt voltál gyermek, ezen a földön.
Ó, szabad lélek; nyisd,
feszítsd ki a csend rozsdás fogsorát,
hogy a pusztai szél kedvére orgonáljon
csont-sípjai között. Szólj:
hogy érdemes volt, érdemes lesz,
hogy nem bogáncsot hord a szél
nyitott, emberi tenyeredből
a puszta szélinél.
Sajtóvisszhang :
Video :