VIII. Szögedi nemzet találkozó

Híradás az eseményekről

Kisimre Ferenc:

Immár 8. alkalommal szervezte meg Szegeden az Ötágú Síp Kulturális Egyesület a "Szögedi Nemzet Találkozóját".

Mint ismeretes erre a rendezvényre elsősorban azok a leszármazottak kapnak meghívást, akiknek az ősei a törökök kiűzése után ebből a városból "rajzottak ki" és települtek meg a délvidéki, romániai, Békés-megyei elhagyott falvakban.

Az alsóvárosi ferences kolostorban tartott nagyszabású összejövetel hálaadó szentmisével kezdődött, amelyet Gyulay Endre, nyugalmazott Csongrád-csanádi megyéspüspök celebrált.

Ezt követően a hazai és külföldi résztvevők beszámoltak szűkebb környezetük tevékenységéről, helyzetéről, további terveikről is.

Rendkívül érdekes volt dr. Neparáczki Endrének a honfoglalás kori magyarság archeogenetikai vizsgálatának eredményeiről tartott előadása.

Délvidék vonatkozásában pedig Topolya került előtérbe Kisimre Ferencnek, a Magyar Szó egykori újságírójának, Szegeden élő publicistának a jóvoltából.

Udvarszállásról, a szögedi kirajzás legdélebbi településéről többen is részt vettek a szinte egész napot felölelő rendezvényen.

Virág Laura, az udvarszállási Petőfi Sándor Művelődési Egyesület tevékenységéről és a 150 lelket számláló délvidéki falu összetartó erejéről szólt a közönségnek.

A minden eddiginél tömegesebb találkozó néhány pillanatát örökítettük meg, a teljesség igénye nélkül:

A Szögedi Nemzetről...

Mottó:

"Szegednek népe, nemzetem büszkesége, szegény elárult hazám oszlopa! mélyen megilletődve hajlok meg előtted."

(Kossuth Lajos szegedi toborzóbeszédének kezdőmondata, 1848. október 4.)

 Kerek 170 esztendeje, hogy e szavak elhangzottak, legalább hatvanezer szögedi embör előtt. Városi, környékbeli pusztai lelkekhez szólt a beszéd - s nem lett pusztába kiáltott szó belőle. Szegeden alakult meg a híres, legendás vitézségű, "mindig győztes", fehér kakastollas 3. honvédzászlóalj, aztán a 33. is, amit így zengett el  a Kossuth-nóta: "Ha elfogyott kettő-három / Lesz helyette harminchárom. Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!"

Magasan, patétikusan kezdtük ezt a kis krónikát - de Szeged, a szegedi táj és népe múltja, régmúltja előtt aligha lehetne másképpen tisztelegni.   

A  XIV. század végétől a mohácsi vészig többnyire itt gyülekeztek s innen indultak a magyar hadak a hódító iszlám-török seregek ellen.

A ma is álló alsóvárosi ferences katedrálisban  Zsigmond király, I. Albert, I. Ulászló, Hunyadi János, Szilágyi Mihály, Hunyadi Mátyás, Kinizsi Pál emelte  lelkét s tekintetét az ég felé s kinn, a templomtéren ezrek, tízezrek visszhangozták: Jézus segíts ! Isten segíts ! A  vészbe-halálba induló katonák mindaddig imádkoztak, szent dalokat énekeltek,  ameddig a szegedi harangszó  elhallatszott. S a szegedi bíró lánya, itt valahol a nagy templom körül temette el a kemény, de mégis mártír Dózsa György fejét.

Háborúk, dúlások múltával, mikor Szeged és a táj életerős, dolgos és szapora népe új életet, új otthont teremteni rajzott ki a délmagyarországi, kipusztult és verejtéket, akaratot, dacot kívánó földekre - ugyanúgy búcsúztak az elmenők, mint régesrégen ama vitézek. Szeged nem lenne Szeged, ha a ferences testvérek a török hódoltság hosszú, kegyetlen éveiben nem  őrzik meg, táplálják újra s újra a hit és remény lángocskáit a lelkekben s ha nem ápolják a kolostor kertjében annak a törökborsnak a palántáit, amit mi, ma szögedi paprikának nevezünk. Ez a pusztai gányó Athén - Szeged - mindig óvta és becsülte a tudás, igazlátás fényét s egyszercsak odafönt, elérte a csillagokat...

Itt született  Dugonics Andrásunktól az első magyar regény s Szentgyörgyi Albert, no meg a szegedi paprika és annak C-vitaminja ide hozta haza a Nobel-díjat.

Gárdonyi Géza, Tömörkény István, Móra Ferenc, Juhász Gyula, P. Gulácsy Irén, vagy az Istenhez, népéhez és az igazsághoz mindig hű Bálint Sándor, a nagy néprajztudós - Szegedről, Szegedtől lettek azzá, akivé lettek.

A száz éve elüldözött, hontalanná vált, kitűnő kolozsvári magyar egyetem itt lelt otthonra, Klebelsberg Kunó szívének és eszének bátor látomásából.

A szegedi harangszó, az ódon, oly sok történelmet látott ferences nagy templom ma nem búcsúztatja, hanem hazahívja gyermekeit. Szép ébredése volt a szegedi szellemnek 1995, amikor dr. Bíró Zoltán irodalomtörténész, gondolkodó és dr. Horváth István Károlyné (Margó), Szakács Attila és még  többek kezdeményezésére életre kel az "Ötágú Síp" Kulturális Egyesület - Szeged.

Célja: hogy mindazt, ami szép, jó és igaz  a magyar szellemben, hagyományokban, életben - de  szögedi módon! - ápolja, erősítse és összefogja.

2011 októbere újabb minőségi ugrás. Az "Ötágú Síp" Kulturális Egyesület neve mellé odakerül: Szögedi Nemzet. (Néhai Bálint Sándor  elnevezése.)

Az egykori magyar Délvidék - Bácska, Bánság, Torontál, az aradi- csanádi rónák száz éve leszakított, hajdan a szögedi nemzetből kirajzott településeit, magyarjait szólítja meg, gyűjti sokszínű, mégis egyet akaró koszorúba. A Szögedi Nemzet nem fegyver, hanem őrláng, pajzs - ha kell, lármafa!  A Szögedi Nemzet hangulata, hangja: a tárogató hangja. Ébreszt, hevít, pezsdít, nyugtat, hív. Kétszeresen is. Szándékaihoz híven - gondolkodásra, tettekre hív. Jelen pillanatig több, mint 145 "elsodort faluban", településen hallották meg hazacsalogató hangját. "Szellemi védőhálót sző a Szögedi Nemzet" - írja találóan Pataki Sándor. Az 1995-2018-as időszakban (nevezhetjük nyugodtan korszaknak is) 176 rendezvényt, eszmecserét, könyv- és filmbemutatót, kirándulást, bemutatást - bemutatkozást, vetélkedőt tudhat maga mögött az Egyesület. Kortárs kiválóságok méltatják a magyar szellem s a magyar cselekvés valamikori nagyjait.

A 2018 októberi VIII. Szögedi Nemzet találkozó nyitányaként Gyulai Endre ny. csongrád-csanádi megyéspüspök szentmisét mondott a Szögedi Nemzetért, majd László ferences testvér üdvözölte a megjelenteket. Ezután dr. Neparáczki Endre kutató igencsak gondolatébresztő, a kutatói etikát példásan demonstráló előadását élvezhettük: A honfoglalás kori magyarság archeogenetikai vizsgálatának eredményei címmel, majd a bácskatopolyai Kisimre Ferenc közíróval folytatott érdekes-értékes beszélgetést Miklós Tamara, az Egyesület elnökhelyettese. Következett az idén 200 éve újjáalapított, szeged - csanádi telepesek és utódaik által teremtett (itt ez a szó nem lírai pátosz!) és magát a sorsnak soha meg nem adó Arad megyei Kisiratos bemutatása, bemutatkozása a "három Almási" által. Fonnyadozó-fogyatkozó világunkban szinte katarzis egy un. határontúli (?) színmagyar község - közösség helytállása és emelkedése. Tényleg teher alatt nő a pálma?  Végezetül egy nagy tiszteletet érdemlő tiszteletbeli vendég, a Tornyát és az ottani falubúcsút elmesélő, Suttyák  András  hangulatos, spontán előadását hallgathattuk és kuncoghattuk végig.

Dr. Horváth István Károlyné elnökasszony szavait idézve "pályázunk, pályázunk és megint pályázunk". Egyik eredménye ennek az év végéig megjelenő két könyv. Szakács Attila (Erdély) : Göröngyös úton, Fehér Viktor (Délvidék) : Egyházaskér a szívünkben.                         

                                    FOLYTATJUK !                                                         

Szabó István, Sarkad - Nagyvarjas