2011 szeptember 30-október 1.

"Szellemi védőhálót sző a szögedi nemzet"

Első találkozója a Szegedről évszázadokkal ezelőtt kirajzott lakosok leszármazottainak.

A találkozót évente ismételjük, munkásságunk egyik fő célja lesz ez a találkozó-sorozat.

Elkészült egy kiadvány, amelyet Pataki Sándor állított össze, s a szegedi kirajzás által érintett

helységek neveit és adatait tartalmazza.

A „SZÖGEDI NEMZET”

összetartozásáról

Miként a régmúlt királyai hatalmuk jeléül aranypénzeikre arcképüket verették, ettől remélve halhatatlanágukat, tette Isten (népünk ősi hite szerint) az „Isteni valutára”: az életet jelentő búzára halhatatlan fia képét.
Innen ered, hogy az „Isten pénzének”, az „életnek” a búzának a termesztése szent dolog; s ennek munkása, termesztője, vagyis a földművelő ember a földön Isten után az első. S tudta Isten, hogy a saját képére teremtett emberarc a teremtője arcát is mutatja. (És valóban több száz búzamagot nagyító alatt tanulmányozva kiderült, hogy a mag „köldöke” – ott, ahol a szárhoz ízesül – emberi arcot idéz: - egy széles pofacsontú, többnyire bajszos–szakállas paraszti arcot, nagy kucsmával a fején.)
S e hiedelem után széles körben kutatva bebizonyosodott, hogy népünkön kívül sehol sincsenek nyomai ennek a hagyománynak, amelynek központja és őrzője Szeged és a szegedi nemzet.
Ezért választottuk a „Búza-apót”, Mihály Árpád szobrászművész eme nagyszerű, ihletett alkotását, a szegedi és az innen kirajzott polgárság utódai összetartozását kifejező jelképnek :